Tiznitből kelet felé vettük az irányt, így eltértünk az idefelé vezető úttól, hogy kövületeket keressünk. Egyre csak ámultunk, hogy vajon a tavasz vagy a nyár színei vannak-e előttünk, miközben 15-17 C van. Mindenhol narancsligetek, illetve melegházak a változó méretű banánfák részére. Körülöttük pedig virágok, mezők, és egyre több és több rovar, hát igen, az európaihoz hasonló koppanással a szélvédőn. Keletebbre az oázisok látványa volt lenyűgöző – kősivatag, pálmák, és vályogépületek tornyokkal vagy csak egyszerűen, ahol mindkettőnk érzése az volt, hogy a csak képről ismert, Malira jellemző, Dogon-földi épületek köszönhetnek ránk.

Mivel egyszer eltévesztettük az utat, így igazán részesedtünk a kisebb falvak oázisainak szépségéből – földúton.

Kitérőket amúgy a kőgyűjtések kedvéért tettünk, mivel az első településen máris kirakodó vásárt csináltak a található kristályokból és kövületekből. Mikor az egyiknél megálltunk, lóhalála-futásából köszönt ránk a frissebb, ámde másik bolt tulajdonosa, hogy nála is vannak érdekességek. Szóval innentől kezdve vérszemet kaptunk, és egyre csak kerestük a köveket. Pár darabnak is nagyon örültünk, mégis fáradtan érkeztünk meg a szálláshelyre, ahol már ekkor előkerült a holnapi idegenvezetőnk a fosszília lelőhelyre.

Szóljon hozzá! »

Szóljon hozzá elsőként!

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. Visszakövetés (trackback) URL

Itt és most mindenki elmondhatja!

Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni.