Oldalak
- A 226-os csapat
- Jótékonyság
- Kapcsolat
- Támogatóink
- Túraitiner – 2009
- Thuraya telefonkönyv
- Városról városra – 2009
Blog
Linkek
Friss hozzászólások
- admin - A 226-os csapat
- BKati - A 226-os csapat
- ivanyizsuzsi - 7fő
- Maráczi Renáta - A 226-os csapat
- Gery - Szombat
- Hutfleszné Kati - 7fő
- Z - Péntek
- admin - Vasárnap
- Tibor - Vasárnap
- Bakiapu - Vasárnap
- Komjati Katalin - Szombat
- Eszti - Péntek
- ivanyizsuzsi - Péntek
Bejelentkezés, regisztráció
22feb
6 órára állítottuk be a telefonon az ébresztőt, hogy hamar útnak induljunk az eddigi legbizarrabb városból, Noadhibouból. Így már 8-kor ott várakoztunk a Mauritánia-Marokkó határon, míg ők is elkezdik a napot. Előttünk pár kamion és francia furgon állt, ez utóbbiakon is látszott, hogy nem először járják meg az utat, nyilván itt van érdekeltségük.
. 
A határon 3 órán át tartott az ellenőrzés a mindkét ország oldalán történő csendőrség, rendőrség és vám soraiban. Papírok, és egyre növekvő tömeg a kis ablakokon át nevünkön szólító hivatalnokok előtt.
Érdekes volt ezúttal is a két határ közötti senki földjén felhalmozódott kiszuperált, ízeire szedett autókat látni. Volt, aki nem az úton haladt – ami amúgy annyi, hogy a nagy földeken/dombok között tarts mindig jobbra – hanem bizonyára a megbeszélt, tuti rejtőhelyekre igyekeztek.
És ezzel bejutottunk Nyugat-Szaharába. Csak az opálos kövek reménye lebegett előttünk, viszont nem tudtuk a helyét pontosan, így a cél előtt 5 percnyire megfordultunk, és újra átfésültük a partot kétszáz méterenkénti letérőkkel a műútról. Még az óceáni futamot is megejtettük egy igen sokat sejtető szakaszon, de a kiálló sziklák és a közeli mély homok 20 perc után visszafordított minket.
Viszont szép volt, és ismét a sirályok lakta részekre jutottunk el. Mivel 2 órát és plusz 80 km-t töltöttünk a keresgéléssel, végül feladva ezt a szakaszt, hirtelen találtunk rá a Zoli által valóban jól körülírt helyre. Lelkesen gyűjtöttük a kövületeket, talán túlzott mennyiséget is.
Innen Dakhla volt a cél. Közben folyamatosan bukkantak elő a homokdűnék a kősivatagos területek között. A szél pedig söpörte át az úton a homokot. Mindkét oldalról fehér por szállt, helyenként az utat is alig láttuk.
19 C és erős szél mellett a dakhlai termálvízre csak Zoli vállalkozott, én a reggelt szúrtam ki erre a lendületet kívánó cselekedetre.
Szóljon hozzá! »
Szóljon hozzá elsőként!
RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. Visszakövetés (trackback) URL
Itt és most mindenki elmondhatja!
Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni.