Mi ideértünk Nouakchott-ba.
Tegnap este kinn aludtunk a mezőn, mert odafelé kicsit felbosszantott a Mali-Mauritán határőrök mohósága. Veszedelmes dolog kocsiban aludni, száj- és körömfájást lehet tőle kapni, de reggelre félig meg is vesztem…

.

Amint a műútra kiértünk, sok homokozás és toronyiránt-szaladás-a-szavannán után, kiderült a nap, elmentek a felhők a fejünk felől és lelkünkben kis pacsirták zengtek dalokat.
Ahh, madarak, a kócsag! Hogy ez micsoda állat??!! Követi a teheneket, de nem jövünk rá, mit akar velük… egy ötletünk volt, ami teljesen méltatlan a kócsag hófehér ruhájához, valamint nem is láttuk, hogy olyat tenne… de ma azt láttuk saját szemünkkel, hogy dögöt eszik. Kérem, állt a tehén dögön és harapdálta! Na, ilyet hallottatok?

Közben, hogy el ne feledjem, egy recept:
Fűszeres kecske magyarosan, ahogyan nagyanyám szerette
Végy egy kecskegidát, anyjától gyengéden el.
Óvatosan, hogy később a combja ne fájjon, csapd agyon, vagy menj át rajta kocsival. Svájci bicskával nyisd fel gyenge bőrit és fejtsd ki a hátsó combokat. Ha van kéznél (min. egy db) feleség, szedjen fát addig és pirítson rajta lapos követ, amit gyenge, ha lehet harmatos pampafűvel csutakol előtte. A combokat kővel, feszítővassal, kerék-kulccsal ütögesd puhára és frissibe’ halmozd a piruló kövekre. Közben a szemed körbe nézzen, nem jön-e a kecske gida gazdája. Ha gizda, maradj nyugton, ha drabális fuss. Friss mangószeletekkel emeld a kecskecomb púpját és sercegésig párold őket egybe. Jóasszony módra, sóval és ami a kocsiban van, fűszerezd.
Jó étvágyat!

Noukachott-ban épp átépítik kedvenc éttermünket, így vacsorára nem jutott hal, helyette  friss kelt tésztás bagett volt marokkói fügelekvárral, utána fogmosás.

Pár megjegyzés a részemről is (Zs):
- A mauritán falvakon keresztül haladtunk át többször – a földutak ide vezettek mindig, aztán rögtön meg is szűntek, úgyhogy többször kérdezgettük, merre menjünk tovább. Hol lelkesen, hol lassacskán válaszoltak. Igen bizarr a mali emberek után a mauritánokkal beszélni. Hirtelen óvatosságra int a turbánnal betekert fejük, ahol csak a szemük látszik ki. Ők is nagy sebességgel haladnak a szavannai homokban. Porzik utánuk az út, főleg, hogy vagy tucatnyian ülnek egy egy terepjáróban, illetve tetején.

.

.

.

A falvaikat most látjuk igazán, megint csak a mali képpel hasonlítva, hiszen ott mindenki söpröget, szinte folyton, mossák az autóikat, fényesítik, miközben a láb és a köpéssel végződő szájöblítések sem maradhatnak el kikészített kis műanyagkannáikból. Itt is vannak kannák, és nem is mennek be a boltokba lábmosás nélkül, mégis a falvak ziláltnak és rendkívül mocskosan hatnak – tele szeméttel. Még aki a szemetet szállította, az sem kietlen területeket tölt fel, hanem épp csak a házak egyikének tövébe halmolja.

.

Kétfélék a falvaik – a kisebbek, amiket a határtól idefelé láttunk. Ezeken a területeken nagyban zajlik az állattartás, főleg marhák, kecskék és birkáké. A tevék fokozatosan bújtak ki a szavannai fűfélék közül. Szóval, az egyik faluban gyönyörű félgömbbé kiképezett épületeik vannak – fából és szalmából, ahol a kevésbé sűrűre összefogott létesítmények az állatokat őrzik.

Itt a falu is bekerített, és a szalma színéből ítélve, több évig is így állhatnak, míg a 2. típusnál sátorponyvák és ruhaanyagok szövevényei a lakok, de ezek távolabb is állnak egymástól, és kusza hangulata van az egésznek. A település nagyságával növekszik a száma a bádogházaknak, illetve a vályog vagy betontégla épületeknek, a mecsetekkel együtt.

Átéltük a szavanna sivatagosodását, ahol a baobabokat az akáciák és a füvek váltották fel, az erdőket a bokrosok.

.

A ragadozómadarak egyre nagyobb számban keringenek a házak környékén. Elmaradnak az ültetett területek, igen ritkán látni az elkerített kiskerteket. Itt már tényleg az állattartás a lényeg.
Na meg az ellenőrzőpontok szaporodtak el. Minden településen legalább egyszer meg kell állni a rendőrségnek átadni a Fisch nevű papírunkat, rajta az adatainkkal. Hát, ha elvesznénk, legalább utánkövethetőek vagyunk.

Nouachottba sötétedéssel értünk be, hát döbbenetes a közlekedési morál.

Csupa igen sokszor koccant autó, törött tükrökkel, de leginkább magukat nem zavartató sofőrökkel, akik nyugodtan hajtanak be a kereszteződésekbe harmadik sort képezve, illetve menetiránnyal szemben, és folyamatosan dudálva. Élmény volt a nagyobb kereszteződésben figyelni a rendőröket, akik hárman próbálák túlsípolni a haladó autókat. Hárman a saját elgondolásuk szerint.

3 hozzászólás »

1. 

   Csordul a nyálam! Ezt a receptet eddig nyúllal ismertem /a nyúlontúl/.

   Hozzászólás Szerző: Bakiapu — 2009 február 16. @ 7:28 de.

2. 

   Egy hét a szaharában és már hogy vissza vadultatok !

   Hozzászólás Szerző: Tibor — 2009 február 16. @ 8:25 de.

3. 

   Mi ez a képtelenség?
   Képezzenek!
   T

   Hozzászólás Szerző: admin — 2009 február 16. @ 9:13 de.

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. Visszakövetés (trackback) URL

Itt és most mindenki elmondhatja!

Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni.